“Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet. Megállt egy szív, mely élni vágyott. Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Nehéz az életet élni nélküled. Felejteni téged soha nem lehet. Ha a bús napjaim le fognak telni, Oda vágyom hozzád megpihenni.”


“Nektek hagyom, ha innen elmegyek E búcsúzót, jövendő emberek!”

Juhász Gyula

“Ember voltál, méltó e névre. Legjobb fiú, testvér és rokon. Szeretetünk mely soha el nem múlik. Borongva gyászolnak sírodnál. Szerető szüleid és testvéreid””


“Ha ránézünk sírodnak kövére Szorgalmas munkádnak e sír lett a bére.”


“Te voltál a fény, a ragyogás. Kérlek vigyél el magaddal. És ha szerelmed porrá égett, hints be vele a régi emléket. Ha majd letesznek hozzád, megfogom a kezed. Még érezzük, hogy összetartozunk, ez lesz az utolsó legboldogabb napunk"

“Oly régóta vársz reám Most itt vagyok neked Két karoddal ölelj át Hisz az út értelmetlen nélküled Itt vagyok neked Kéz a kézben járunk Mi még szerelmesen valahol fenn a végtelenben.”


“Számunkra Te sohasem leszel halott Örökké élni fogsz mint a csillagok Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi édesanyánk”


“Mennyei Anyánk vedd hozzád Itt nyugvó szeretett gyermekünk lelkét Kit nagyon szerettünk téged Szívünkben örökké él emléked.”


“Búcsú nélkül eltávoztál Nem hallottam utolsó sóhajod Fáradságos életeden át Enyém volt minden gondolatod.”


“Ma szomorúbb lett a föld S fakóbb az ég színe, Egy szív állt meg örökre A kisfiunk szíve.”